AZ ASZTROLÓGIA TÖRTÉNETE.

Az asztrológia története.

Az asztrológia vagy a csillagjóslás görögül- az asztron 'csillag és a logosz 'szó tudomány' szavakból ered. Az ezoterikus tanok egyike. Hozzávetőlegesen 7-8 ezer éves. A 15. és 16. századig az asztrológia tudománya megegyezett a csillagászattal. A 17. században kezdett külön válni a csillagjóslás,(asztrológia) és a csillagászat,(asztronómia). Európában főként a papok voltak a tudomány ismeretében.

Babilon területéről származnak az első olyan emlékek, melyek meghatározóak voltak az asztrológia szempontjából. Az i.e.1650-1625 közti időszakból kerültek rögzítésre ezek a jövendölések. Az európai hagyományok elsősorban Mezopotámia (Kr.e. 8. század), illetve babilóniai (kr.e.5.sz.) főpapságához kötik. Európán kívül Kínában, Indiában valamint a majáknál és az aztékoknál alkalmazták.

Az alapelv Triszmegisztosz nevéhez kötődik: "ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van, hogy az egyetlen varázslatának műveletét végrehajtsd..."

A babiloniak az égitestek rendszeres megfigyelése alapján, meteorológiai előrejelzésre használták, valamint matematikai és vallási célra. Megfigyeléseik alapján következtették ki azokat az emberi típusokat, amelyek összefüggésben vannak a Napnak minden évben azonos pályán megtett útjával. Ekkor már ismerték a 12 jegyet és a bolygókat a Szaturnuszig bezárólag.

Az égitestek mozgását figyelték és tulajdonságokkal ruházták fel őket. Az alakzatokat és a bolygókat a szerint nevezték el, hogy milyen jellemzőkkel estek egybe a jelenségek és típusok.

Összhangban álltak a babilóniai eredetmítosszal. A babilóniai papok mundán (latinul: világ) asztrológiával foglalkoztak. A mundán asztrológia nem az egyéni sorsokkal foglalkozik, hanem többek közt az állam sorsát befolyásoló tényezőkkel, időjárással.

A 12 csillagkép, amelyek mentén a Nap látszólagos útját megteszi, különböző elnevezést kaptak.

Ez a csillagkép sor a görög kultúra terjedésével honosodott meg Európában.

Az egyiptomi papok és a babilóniai csillagászok kapcsolatban álltak egymással. Innen származik a Kaldeus kifejezés,(jelentése: babilóniai perzsa). Egyiptomban az áradásokhoz, időmérésre és fogyatkozásokhoz használták a csillagászati eredményeket.

A görögök kultúrája keleten gyökerezik és a perzsa ismeretekből származnak. A babiloniak által elnevezett bolygók tulajdonságai megegyeznek a görög mitológiai istenek tulajdonságaival.

Pld: Jupiter latin elnevezésű bolygó tulajdonsága megegyezik a görög Zeusz vonásaival. ezért fontos a görög mitológia ismerete. A görögök sok ősi ismeretüket más szempontból is értékelték. Az első görög horoszkóp i.e.62-ből származik.

Az ezoterika többségében gyakori a hivatkozás a Smaragdtábla tételeire. Nagy Sándor i.sz. 4. században megtalálta Hermész sírját és megtalálta a Smaragdtáblát, az egyiptomi alkímia tételeinek összefoglalását.

A görög eredetű Ptolemaisz i.sz. 80- 160 közt élt. Több mint ezer évig meghatározó volt munkássága az asztrológiában. Őt tekinthetjük az európai asztrológia atyjának. Ő már közelebbi számításokat is végzett. Kidolgozta a geocentrikus (földközpontú) világképet- tévesen állítva, hogy a föld áll a naprendszerünk középpontjában. Ezt változtatta meg később Kopernikusz a heliocentrikus (Nap központú) világképével.

A kereszténység idején az asztrológia üldözötté vált, mivel ellent mond az Isteni akaratnak. Európába a felszín alatt viszont tovább élt. Ennek ellenére a pápák és a főpapok mégis foglalkoztak az asztrológiával. Sok tudomány hagyatékát, a matematikát és az asztrológiát is nagy részben az arabok mentették át jobb időkre.

Albertus Magnus, vagyis Nagy Szent Albert 13.sz. élt német dominikánus szerzetes, teológus, filozófus, aki a Sorbonne egyik alapítója volt, asztrológiával foglalkozott. Sorbonne tanára volt Aquioni Tamással. Tőle ered a mondás: "a csillagok nem determinálnak, csak hajlamosítanak".

A 14. századtól a tudományok és a művészetek fokozatosan kikerültek az egyház kezéből.

1460-tól az ezoterikus tanok virágzásnak indultak. Sok asztrológus hallatta hangját Európában.

Magyar vonatkozása Regiomontánusznak volt. Eredeti neve Johannes Müller német származású matematikus és asztrológus. Éveket töltött Mátyás király udvarában. A 15. századtól Magyarország lesz az asztrológia egyik központja. Regiomontanusz a királyi udvarból távozva Nürnbergben folytatja csillagászati tevékenységét. Oly annyira sikeres, hogy a pápa őt bízza meg a naptár megreformálásával. Munkáját halála miatt nem tudta befejezni, viszont olyan háztáblázatot dolgozott ki, amelyet ma is használunk.

Kopernikusz, bár csillagász volt, de jelentőset alkotott az asztrológiába. Ő dolgozta ki a Naprendszer-elméletet. 16. század elején tevékenykedett. Galilei és Kepler előfutára volt. Kepler volt az első aki efemerideákat (görögül- napfeljegyzések- Nap, Hold és a bolygók napi állását feltüntető táblázat) készített több évtizedes időre.

A modern asztrológia előfutára Jean-Baptiste Morin. A technika fejlődésével megjelenik az újkori asztrológia és válik szélesebb körben ismerté. Európában nem tartozik az elismert tevékenységek köré. A hivatalos tudomány a mai napig babonának tartja.

Az idők folyamán nemzeti asztrológia módszerek, iskolák alakultak. A magyar asztrológia a német hagyományokhoz áll közel.1947-től kezdtek Magyarországon asztrológiát oktatni a Körösi Csoma Sándor Kelet ázsiai Kutatóintézetben. Jelenleg Baktay Ervin Asztrológiai Egyesület folytat ilyen irányú oktatást.